Oldal kiválasztása

Bevezető

Még jó pár évvel ezelőtt, több éves zenekészítői tapasztalattal a hátam mögött el kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám javítani a zenéim hangzását. Első körben az zavart a leginkább, hogy a kész zenéim hangereje meglehetősen alacsony volt a hivatalosan kiadott zenékhez képest.

Ekkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy mit kell csinálni a mixing és mastering folyamat során. Hallottam ugyan a masteringről, de semmi tudásom nem volt hozzá és azt végképp nem tudtam, hogy a legtöbb esetben már előtte, a mixing során vérzik el egy-egy zene.

Történet

Végül úgy döntöttem, hogy mindenféle tudás nélkül el kezdek kísérletezni, hátha rájövök magamtól a titokra. Mivel a mixing és mastering pluginek használatát és működését sem ismertem (pl. hangszínszabályzás, kompresszálás, limitálás), ezért úgy vetettem magam a mélyvízbe, hogy pluginek nélkül fogom megvalósítani a célom.

Először azt teszteltem, mi történik, ha a master csatorna hangerejét tolom csutkára a pirosba (kb. +2-5 decibel). Ez egy kicsit segített, de alig volt érzékelhető változás az átlaghangerőben. Végül kizárásos alapon azt próbáltam ki, hogy az egyes sávok hangerejét, úgymond “belülről”, a mixből fogom felhangosítani. A kirenderelés után úgy hallottam, hogy ez az amit keresek, végre elértem a hangerőt, amire vágytam.

Sokáig ezzel a módszerrel dolgoztam, de akkor még nem tudtam a dinamika tartományról (DR) és arról, hogy lényegében torzan szólt a zeném, de akkoriban ez nem tudatosult, és nem is zavart. Valamiért nem vettem észre. Miután rátaláltam erre a megoldásra, büszkének éreztem magam, hogy én pluginek nélkül is tudok hangerőt húzni a sufni megoldásom során.

Tanulság

Utólag okoskodva már megtanultam később, hogy a hangerőnek ára van, és hogy a megfelelő odafigyeléssel, dinamikai kontrollal és egy limiterrel a master csatornán meg lehet oldani jobb módon is az átlaghangerő növelését.

Továbbra is érdemes észben tartani, hogy az átlaghangerő és a dinamika fordítottan arányos egymással, tehát minél hangosabb egy zene, annál kevesebb a dinamika benne. Vizuálisan gondolkodva pedig magunk előtt láthatjuk az egyenesre, vagy kolbászformára vasalt oszcillografikus képet a zenéről.