Egy sokszínű felhozatalt mutatok be a 2016-ban megkedvelt zenéimből. A zenék között vannak régebbi darabok is, több évvel ezelőttről.
A szakmai részébe most nem megyek bele részletesen, inkább érdekességnek szánom ezt a cikket.
CVNT5 – CVNT5
Gareth Emery és Ashley Wallbridge kegyetlenül kiparodizálja, a Big Room zenészeket és a hozzá társított gyors sikereken meggazdagodó ifjakat. Egy ghost producerrel egybekötött sztoriban mutatják ezt be. Vendégként Armin is feltűnik a végén.
A barátaimmal sírtunk a röhögéstől, mikor megláttuk Buuren koma arcát. Garantált a szórakozás.
Calyx and Teebee – Elevate This Sound
Minimalista, tiszta, de mély dnb zene. Az ember személyes fejlődését követi nyomon. A fehér és fekete színek jelképezik a gondolatokat és döntéseket a klipben.
Jamie Matrix – Gold Rush
Matrix veterán dnb művész, de ezúttal progressive house himnuszt kaptunk tőle.
Diana Krall – Frim Fram Sauce
Játékos és könnyed zene, ellenállhatatlan vokállal Diana-tól.
Noisia – Motion Blur
Letisztult, nyugisabb dob+basszus darab, fókuszálásra jól jöhet.
Robert Babicz – Melancholy
A német mester múlt éves darabja ügyesen keveri a trance, techno és house stíluselemeket ebben a darabban progresszív hangulatban.
Ilan Bluestone anf Giuseppe De Luca – Bigger Than Love
Ha van valami, ami nagyobb a szerelemnél, akkor ez az a dal. Könnyű választás, bulis hangszerelésben, feszes kiadásban. A férfi vokál megosztó lesz szerintem sokaknak.
Arty and Andrew Bayer – Follow The Light
Egy új kollaboráció, két meghatározó producerrel. Külön-külön is nagyot alkotnak, de együtt mégjobbak.
J. S. Bach – Goldberg Variations (Hannibal Theme)
Kedvenc szociopata karakteremnek, Hannibalnak kedvelem az ízlését. Lágy zongora teremt kellemes atmoszférát az élményhez.
Noisia – Collider
Terrorcselekmények ideális felkészítő darabja. Szeletelés és zsigeri basszusok masszíroznak ebben a darabban.
Taylor Swift – Style
Pofonegyszerű szinti-pop zene, ami működik. A vokál pedig illik hozzá. Ráadásul James Dean nevét is belefoglalta a szövegbe a művész kisasszony. A szinti basszus dícséretet érdemel. Még nem hallottam ilyet pop zenében.
Yotto – Personal Space
Újabb varázslat az Anjunadeep címkétől. Yottót már régebb óta követem és eddig ez a zenéje visz mindent. Tágas terekben utaztatja a közönséget. Svájci precizitású sound design jellemzi. Bármikor ezt választanám egy Patek Philippe helyett.
Összefoglalás
Az említett zenéket rengetegszer meghallgattam. A tanulság pedig az, hogy ha van egy jó zenéd, ami jól van keverve, akkor nem azon kezdek gondolkodni, hogy azt a lábdobot, vagy basszust hogyan keverte. Egyszerűen magával ragad a dal és ismétlésre állítom a dalt. Benne vagyok a jelenben. Benne vagyok az áramlatban. Átélem azt a koncepciót, amit a művész megálmodott.
A keverésnek ezt az érzelmi folyamatot kell támogatnia. Ha ezt meg tudod csinálni, akkor jó helyen vagy.