Hogyan állítsd a kritikát a saját fejlődésed szolgálatába?

Tanácsokat osztogatni, negatív kommenteket dobálni, megjegyzéseket tenni, ezeket mindannyian csináljuk. Ha van rá lehetőség, könnyű magunkat a szakértő szerepébe helyezni, és elmondani másoknak, milyen rosszak ők, a termékük miért nem elég jó, az ötletük miért nem fog működni, hogyan kellene viselkedniük és mit kellene tenniük. Miért keresünk mentséget, amikor igaznak véljük a kritikát?

De nézzük most megfordítva. A kritikád a nyers tényeket mondja, amit hallanod kell? Gondolkozz el egy percre, arról, hogy érzel, amikor a kritika befogadó oldalán vagy? Dühös, védekező, sértett, frusztrált, szomorú, és talán még egy kicsit feldúlt is?

Most őszintén. Ezek mind természetes érzések. Mégha jószándékú is, a kritika mindig fájdalmas. Ki szereti, ha a munkájára azt mondják, szívás, vagy amit ők dícséretre méltónak mondanak, az nem közelíti meg az elég jót?

Néhányan szeretik, mások nem kedvelik. Van, akinek hasznos és van, akinek haszontalan. Van, akinek értékes és van, akinek szemét. Ez így működik. Nagyon kevés ember törődik azzal a kemény munkával, amennyit te beleraktál abba, hogy létrehozz valamit. Csak a személyes véleményük az, ami számít. Még ha tisztában is vagyunk vele, hogy a kritikájuk nem helyénvaló, és hogy bizonyos rosszindulatú emberek mondják, és még ha tudjuk is, hogy számunkra az nem hasznos, mégis sértőnek vesszük. Könnyű mellre szívni, elkedvetlenedni, önmagunkban kételkedni, és vívódni rajta. Semmi kétség afelől, hogy néhány ember rosszul tálalja a kritikát, de vannak, akik még ennél is rosszabbul veszik azt. Nem tudjuk, hogy mikor hasznos ráhangolódni a kritikára és mikor érdemes udvariasan elutasítani, és továbbállni. Tehát ahelyett, hogy elkerülnénk a kritikát, annál sokkal hasznosabb, ha megtanuljuk, hogyan érdemes utána cselekedni. Marcus Aurelius, a híres filozófus mondta: „Válaszd azt, hogy nem sértődsz meg, és akkor nem fogod magad sértve érezni. Ne érezd magad sértve, és akkor nem voltál az.”

Nem minden kritika ugyanaz

Valóban elkerülheted a kritizálókat? Nem hiszem. Legalábbis akkor nem, ha igazán törődsz a személyes fejlődéseddel. Ha törődsz a visszajelzéssel, akkor ki kell nyitnod az ajtókat és kinézned rajtuk. Meg kell kérned másokat, hogy megosszák a véleményüket akkor is, ha azt nem akarod hallani.

„Az arénában akarok lenni. Büszke akarok lenni az életemre. És ha meghozzuk a döntést, hogy merjünk nagyban gondolkozni, akkor önként jelentkezünk a fenékbe rúgásért. Választhatjuk a bátorságot vagy a kényelmet, de a kettőt együtt nem. Nem egyszerre.”-mondja Brene Brown a Rising Strong című könyvében. Hozzáteszi: „A sebezhetőség nem nyereség vagy veszteség, hanem bátorság ahhoz, hogy megmutassuk és láthatóvá tegyük azt, hogy nincs kontrollunk a kimenet felett. Sok olcsó nézőhelyen az arénában olyan emberek ülnek, akik sosem kockáztatják meg, hogy kipróbálják magukat élesben, a küzdelemben. Ők csak rosszindulatú kritikákkal lövöldöznek és meg akarnak szégyeníteni egy biztonságos távolságból. A probléma az, hogyha nem törődünk azzal, amit mások gondolnak, és a kegyetlenség által nem érezzük sértve magunkat, akkor elveszítjük képességünket a kapcsolódásra. De ha az határoz meg minket, amit mások gondolnak, akkor elveszítjük bátorságunkat a sérülékenységre. Ennélfogva szelektívnek kell lennünk arra a visszajelzésre, amit az életünkbe engedünk. Számomra az a tény, hogy nem vagy képes részt venni az arénában lévő küzdelemben, hogy olykor néha legyőzzenek, akkor nem vagyok kíváncsi a visszajelzésedre.

Sokan azok közül, akik ok nélkül kritizálják a munkádat, abban általában van értékes visszajelzés és olyan kényelmetlen igazság, amit hallanod kell. Lehetőleg ne akard elveszteni azt az apró tanulságot, amit ebből tanulhatsz. Néha pont egy ilyen tanács tanács lehet a növekedéshez vezető út, olyan, ami előrelendít a karriereden, segít meglátni a helyzeted realitását, vagy arra sarkall, hogy tegyél valami korrekciót.

Van egy pozitív része annak, ahogy a kritika mindenütt körülvesz minket – a jószándékú szüleink, a munkatársak, a főnök, a barátok, a közösségi média, és még a hívatlan szomszéd is. Könnyű visszajelzést szerezni majdnem hogy bármiről. De van egy hátránya is. Nagyon kevés ember törődik valójában azzal, hogy neked értékes visszajelzést adjon, és hogy értéket adjon az életedhez. Sokan lerendezik egy mulandó kommenttel, megfelelő szándékon alapuló gondolat és érték nélkül, amely a másikat szolgálja. Ahelyett, hogy minden kritikát ugyanabba a dobozba raknánk bele, hasznos, ha kategorizáljuk őket.

A zavaros kritikus

Ez a fajta kritika teljesen haszontalan, mindenféle tartalom nélkül. Ahelyett, hogy egy utat mutatna, konklúziókon alapul – ez nekem nem tetszik, a munkád nem elég jó, ez csalódás, ez nem az elvárásaimnak megfelelő, tudnád te ezt jobban is csinálni.

Valójában alig van benne bármi, amit alkalmazni lehetne belőle. Vakarhatod a fejed és elvesztegeted az értékes idődet, de nem jutsz semerre.

Ha a zavaros kritikus nem tanulta meg a kritika művészetét, és nem tudja, hogyan kell hozzájárulni a véleményével; hasznos lehet, ha megkéred rá, hogy egészítse ki a kommentjét. Amíg nem nyitottak arra, hogy értelmes információt adjanak a véleményükhöz, addig a kommentjük nem szolgál célt.

  • Mit vettek észre?
  • Különösen mi az, amit nem szeretnek?
  • Milyen változást szeretnének látni?
  • Miért gondolják, hogy az a tanács értéket fog adni?

A támadó típus

Vannak emberek, akik megtámadnak, ahelyett, hogy a munkádra fókuszálnának. Az ő kritikájuk nem azt a célt szolgálja, hogy bárhogy is segítsen, mert a legtöbb esetben ez egy visszatükröződése az ő saját mélyen gyökerező félelmeinek — hibáinak, olyan kimeneteleknek, amiket nem értek el, vagy célok, amelyeknél túlságosan féltek, hogy megtegyék őket.

Kritizálnak másokat, hogy ők jobban érezzék magukat, felhúzzák magukat mások lehúzása által — te egy rossz ember vagy, te biztos szörnyű vagy, az életed egy szerencsétlenség, nem vagy képes arra, hogy megcsináld. A rögzített gondolkodásmódú támadó mondhat olyan dolgokat, hogy amiben jónak tünteti fel magát és visszaigazolja a saját intelligenciáját. A kritika adása az egyik módjuk arra, hogy megalapozhassák a jófejségüket.

A notórius informátor

Ezek tulajdonképpen azok az emberek, akik komolyabban árthatnak. Ők abból szereznek örömet, hogy félrevezetnek téged, sztorikat agyalnak ki, tényeket állítanak, és hamis állításokat tesznek, hogy másokat a saját oldalukra állítsanak.

Az ő kritikájuk arra szolgál, hogy félrevezessenek, hogy olyan dolgokban higgyél, amik nem léteznek, és azt akarják, hogy feladd az álmaid. De miért csinálják ezt? Másokat szenvedni látni és megtörni az álmaikat, ez mind nagyon kielégítő számukra.

Ők egyébként jóindulatú embereknek tűnnek, akik nem akarnak ártani. Összegezve, az a céljuk, hogy átverjenek másokat. Ezt viszont csak akkor látod, ha mélyebbre ásol, és ráébredsz a szándékukra.

A tapasztalt kritikus

Ezek azok az emberek, akiknek a véleményét érdemes keresned. Sok tapasztalattal és tudással rendelkeznek arról, hogyan kell csinálni a dolgokat, ezek az emberek hisznek abban, hogyan kell értéket adni, akkor is, ha az az érték kritikába van csomagolva.

Megértik a kritika művészetét, és nem fogják előled megspórolni azt a visszajelzést, amit hallanod kell. Az ő kritikájuk értékes és nem személyes. Megőrzi a méltóságodat, és segít felfedni a hibákat. Ők nem akarnak bántani, csak az értékadással törődnek. Nem keresnek személyes érdeket, csak hisznek a fejlődésedben.

Még akkor is, ha az jó szándékú, nem mindenki tud megfelelően kritizálni úgy, hogy az illeszkedjen az adott személyhez. Tehát, neked át kell látnod a szavakon, és észrevenni a kritika lényegét. Ne számíts arra, hogy a kritikát tálcán kínálják majd. Melós lesz megfejteni, ahogy azt a következő lépésből is láthatjuk.

De először is gondolj a visszajelzésre. Hogy látod az adott személyt? Ez egy zavaros kritikus, támadó típus, notórius informátor vagy tapasztalt kritikus? Gondolkodj el ezen eléggé.

Áttörni a zajon

„Ahol valaki krízist lát, ott más lehetőséget. Ahol valakit elvakít a siker, más realitást lát, könyörtelen objektivitással. Ahol valaki elveszti az érzelmei fölött az irányítást, más nyugodt tud maradni. Kétségbeesés, félelem, erőtlenség — ezek a reakciók a érzékelésünk funkciói. Rá kell jönnöd: semmi nem okozza, hogy így érezzünk, mert mi választjuk azt, hogy megadjuk magunkat ezeknek az érzéseknek.” – mondja Ryan Holiday Az akadály maga az út című könyvében.

Ha valaki kritizálja a munkádat, akkor a következők fordulhatnak elő:

Kételkedhetsz magadban: én valószínűleg nem vagyok elég jó, nem vagyok alkalmas rá, ezt sosem kellett volna megcsinálom. Ha valaki ezt mondja, akkor ez valószínűleg igaz. Anélkül jutsz következtetésekre, hogy tisztázó kérdéseket tettél volna fel. A kételkedés miatt túl korán feladhatod, amit szeretnél tenni.

Csak bántást látsz a visszajelzésben és kételkedsz a visszajelzésben: irigykednek a sikerem miatt, nem tudják, mit beszélnek, nem alkalmasak arra, hogy értéket adjanak. Hajlamos lehetsz figyelmen kívül hagyni a visszajelzést még akkor is, ha az építő jellegű.

Úgy érzed, hogy ítélkeznek feletted és védekezővé válsz: az eredeti szándékod megváltozik, ennek következtében pedig nem veszed észre a kritika valódi értékét, és azt akarod, hogy a te nézőpontodat vegyék figyelembe. Csak azt a visszajelzést fogadod el, ami megerősíti a hiedelemrendszered és visszautasítasz bármit, ami ütközik a te nézőpontoddal.

Nyugodt maradsz maradsz és a sebezhetőséget választod: szembesülni akarsz a kényelmetlen igazsággal, még ha az bántó is. Ha az érzelmeidet kontroll alatt tartod, és megmondod az elmédnek, hogy ne kapcsoljon át az üss vagy fuss üzemmódba, akkor nyitott leszel az ötletekre, amelyekre azelőtt soha. Átöleled a lehetőséget, hogy tanulj, milyen különbözően gondolkoznak emberek, miért reagálnak különféleképpen, és mi az igazi érték abban az üzenetben, amit ők átadni kívánnak. Az ő perspektívájukból nézed – mi volt az ő szándékuk? könnyű volt nekik ezt mondani? miért foglalkoznak azzal, hogy megosszák ezt a kritikát velem?

A legtermészetesebb emberi válasz az, hogy elkerüljük a kritikát. De kritika nélkül nincs növekedés. Könnyű figyelmen kívül hagyni a visszajelzést azzal a hozzáállással, hogy nem rád tartozik, de elfogadni a kényelmetlen igazságot, még ha az elsőre fájdalmas is, a növekedés egyedüli útja.

Húzd meg a határaidat és tartsd meg őket. Szeretnél energiát pocsékolni az önigazolásra, bizonyítani, hogy igazad van, és ők a rosszak, defenzívnek lenni, töprengeni azon, mások mit mondtak, vagy arra használni azt az energiát, hogy változást idézz elő, felfedezni olyan területeket, amelyek fejlesztésre szorulnak, jobb utakat találni a dolgok elvégzéshez, és örömet keresni a változásban lévő folyamatában?

Magunkévá tenni egy pozitív nézőpontot segíteni fog kiváltani a helyes viselkedést. Továbbra is hátra van a munka abban, hogy megtaláljuk a tűt a szénakazalban — ez az, ami egy hasznos visszajelzésből kiderülhet.  Át kell törnöd a zajon és megtalálni azt a tanácsot, amely értéket visz a munkádba. Ez inkább művészet, mint tudomány, és van, ami csak tapasztalat útján elsajátítható. El fogsz követni hibákat, frusztrált leszel, néha demotivált is lehetsz, de ha kitartasz, akkor az elvezet téged a tanulás és növekedés útjára.

Ne várj a megfelelő időre!

Rosszabb a kritika figyelmen kívül hagyásánál az, amikor elismerjük az értékét és aztán egyáltalán semmit nem teszünk a dologért. Mélyen belül tudod, hogy változtatni kéne, de nem tudod, hogy azt hogyan tedd meg a gyakorlatban.

Ahogy Seth Godin mondja a The Dip című könyvében: „Sose lépj ki olyan valamiből, ami nagy hosszú távú potenciállal rendelkezik, csak azért, mert nem tudsz mit kezdeni az aktuális stresszel. Nehéz lehet elfogadni a visszajelzést, de kivitelezni egy változást még nehezebb lehet, főleg ha az ellene megy annak, amit hiszel, amennyiben az valami olyannak a feladását jelenti, amit te magad vallasz.

Szánj időt a visszajelzés feldolgozására, végezd el a saját kutatásodat, tegyél fel kérdéseket és gyűjts adatokat. Nincs szükség rá, hogy elhamarkodj egy döntést. De, amikor már tudod, hogy miben kell változtatnod, cselekedj. Ez megkívánja tőled, hogy alkoss új terveket, végezz módosításokat, változtass az álláspontjaidon, frissítsd a céljaidat, de az nem lehet opció, hogy ne tedd meg őket. Nem minden változás igényli az azonnali figyelmedet. Szóval az rendben van, ha kinézel egy későbbi időpontot a megvalósításhoz, de nem elköteleződni ugyanaz, mint nem csinálni. Amíg nem törekszel arra, hogy beletedd a feladatot a naptáradba, addig nem fog megtörténni. Magad előtt fogod görgetni más fontosabb dolog miatt.

A kritika nem azért van, hogy megakadályozzon téged az előre lépésben, hanem ez egy út, hogy gyorsabban elérd a céljaid, hogy segítsen tisztán látni azokat a dolgokat, amelyek fontosak. Végezetül, mindig köszönd meg annak a személynek, aki az értékes visszajelzést adta.

Összefoglaló

A kritika bánthat téged, de jobban bánthat az, amikor figyelmen kívül hagyod azt a visszajelzést, amely segíthet neked a növekedésben:

  • Gondolkozz: gondolkozz a kritikán és a többiek visszajelzésein. Ez csak egy zaj, vagy tartalmaz valódi tanácsot?
  • Távolítsd el a fölösleget: törj át a zajon, hogy szembesülj a kényelmetlen igazsággal. Még egy apró tanács is jó irányba segíthet.
  • Dönts: Készíts terveket, hogy hogyan és mikor fogsz cselekedni a visszajelzés alapján. Ne várj a megfelelő pillanatra.

Ahogy Jim Rohn mondja: „A sikeres emberek (azt) csinálják, amit a sikertelenek nem hajlandók megtenni. Ne kívánd, hogy könnyebb legyen; kívánd azt, hogy te jobb legyél.”

Írta: Vinita @ Techtello. Fordította: Burucs Tímea. Lektorálás: Burucs Ádám